A szakítással mindenki a fájdalmat és a szomorúságot kapcsolja össze, hiszen ilyenkor sokat sírunk és hajlamosak vagyunk magunkba roskadni. Pedig egy szakítástól sokat kaphatunk, akármennyire is abszurdnak tűnik. Nem is tudunk róla, de ilyenkor egy belső utazáson megyünk keresztül, ami alatt megismerjük önmagunkat, talán annyira, mint előtte még soha. Megtudjuk, hogy milyen az, amikor igazán egyedül vagyunk. Amikor a barátaink közül senki nem ér rá, mi pedig úgy érezzük, nem bírjuk elviselni a létet egyedül, de nincs más választásunk, csak otthon, egyedül sírdogálni egy romantikus filmet nézve.
És mi történik? Egyedül vagyunk, nem akarjuk megjátszani senki előtt, hogy jól vagyunk, és elkezdünk gondolkodni. Gondolkodni az életünkön, a választásainkon, a csalódásainkon, és azon, hogy min akarunk változtatni az életünkben ahhoz, hogy egyszer boldogok lehessünk. Ebben az időszakban megtapasztaljuk, hogy mennyire elképesztően erősek is vagyunk, és hogy képesek vagyunk teljesen egyedül is talpra állni. Az idő múlásával ráadásul egyre könnyebb és könnyebb lesz, mi pedig egyre több lehetőséget látunk az addig sötétnek hitt világban. Olyan dolgokat próbálunk ki, és olyan emberekkel ismerkedünk meg, amikre valószínűleg nem lett volna lehetőségünk az előző párunk mellett, ráadásul a karrierünknek is jót tehet a változás, hiszen sokkal jobban tudunk koncentrálni rá. A fájdalmas emlékek pedig visszagondolva egyre kopottabbnak fognak tűnni, sőt, talán ez az emlék lesz az önállóságunk és a megerősödésünk jelképe.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest